Kommunikációs alapismeretek az angol szóbeli nyelvvizsgához
Szituációs párbeszéd az angol szóbeli középfokú nyelvvizsgán
Múlt héten az angol középfokú szóbeli nyelvvizsga képleírás feladatát veséztük ki. Ha lemaradtál, itt éred el a cikket.
A mai cikkben a szóbeli nyelvvizsga harmadik feladatára, a szituációs párbeszédre térünk át.
Ehhez első lépésben néhány fontos kommunikációs ismeretet veszünk át, majd erre építve a jövő heti cikkben már konkrét gyakorlási tippeket mutatok.
Vágjunk is bele!
A szituációs párbeszéd lényege, hogy megmutasd, tudsz angolul kommunikálni egy beszélgetőpartnerrel.
Ez azt is jelenti, hogy adott helyzetben magabiztosan tudsz különböző beszédfunkciókat használni egy adott cél elérése érdekében.
Például, képes vagy udvariasan útbaigazítást kérni egy ismeretlentől az utcán vagy egy külföldi barátodnak programokat ajánlani a városodban.
Néhány tipikus beszédfunkció:
bemutatkozás
üdvözlés
információkérés
tanács kérése / adása
meghívás
meghívás elutasítása
szívesség kérése
szívesség elutasítása
bókolás
panaszkodás
ígéret
bocsánatkérés
Ezekhez a beszédfunkciókhoz gyakran társulnak konkrét nyelvi szerkezetek, amelyekkel ki tudjuk fejezni őket.
Például, a kéréseket nagyon gyakran a Can/Could you…? szerkezettel fejezzük ki.
Can/could you pass me the salt? - Ide tudnád adni a sót?
Persze sosincs teljes megfelelés funkció és szerkezet között.
Ugyanazzal a szerkezettel többféle funkciót/jelentést is kifejezhetünk.
Például a Can you…? nem csak kérést jelenthet, hanem arra is rákérdezhetünk vele, hogy valaki mit tud, mire képes:
Can you swim? - Tudsz úszni?
És ugyanazt a funkciót többféle szerkezettel is kifejezhetjük.
Például az előbbi kérés felszólítómódba is kerülhet:
Pass me the salt. - Add ide a sót!
Vagy lehetünk sokkal indirektebbek és célzásokat is tehetünk. Például:
This soup doesn’t have enough salt in it… - Ez a leves sótlan…
Az, hogy egy adott jelentést hogyan fejezünk ki, nagyban függ attól, hogy hol vagyunk, kivel és mikor beszélnük, mi a cél, stb.
Ha például az anyósodtól akarod elkérni a sót egy éttermi vacsorán, a Could you pass me the salt? egy udvarias, helyzethez illő kérés. Ezzel szemben a Pass me the salt felszólítás hallatán **valószínűleg elég csúnyán nézne rád (hacsak nem vagytok ilyen közvetlen viszonyban).
Ha viszont épp a barátaiddal főztök a konyhában, valószínűleg teljesen normálisan fog hangzani a Pass me the salt mondat. A közeli viszony és az adott feladat elvégzésére való koncentrálás elveszi a felszólítás élét, így a közlésed nem parancsnak, hanem egy praktikus, funkcionális kérésnek fog tűnni ebben a helyzetben.
Röviden, mindig az adott szituációtól (helyszín, időpont, szereplők viszonya, cél, stb) függ, hogy milyen üzenetet (funkció) kommunikálunk és hogyan (szerkezet), illetve mennyire számít odaillőnek az adott kijelentésünk.
És ez nem csak a különböző kommunikációs helyzetekre igaz egy nyelven belül, hanem az egyes nyelvek között is vannak eltérések.
Tehát gyakran ugyanabban a szituációban mást jelent udvariasnak lenni magyarul és angolul.
Például, amikor egy kérésre kell nemet mondani, az amerikai angolok gyakran mondanak ilyesmit:
I’d love to help, but I can’t. - Szeretnék segíteni, de nem tudok.
Ez egy viszonylag egyenes elutasítás, pozitív felütéssel indítva.
Ezzel szemben a magyarok gyakran hajlamosak hosszan magyarázkodni egy ilyen helyzetben, ürügyeket felhozni és kerülni a direkt nemet mondást. (Ezek persze csak általános tendenciák és helyzetfüggőek is).
Fontos, hogy egyik stratégia sem jobb a másiknál, egyszerűen csak mások.
Ezekkel a különbségekkel pedig nyelvtanulóként tisztában kell lennünk.
Így amikor angolul tanulunk, akkor azt is meg kell tanulnunk, hogy adott helyzetben mit hogyan fejeznek ki angolul, mi számít udvariasnak vagy éppen sértőnek.
Másszóval a nyelvtanulás soha nem csak szókincs és nyelvtan tanulás, hanem az adott nyelv kommunikatív normáit is el kell sajátítanunk, hogy jó kapcsolatokat tudjunk kialakítani és elkerüljük a félreértéseket, akaratlan sértéseket.
Ez egy elég komplex dolog, tanítani-tanulni sem egyszerű, főleg, hogy sokszor a tanárok-diákok sem tudják, mit kellene tanítani-tanulni. Jelenleg nincs erre átfogó módszertan, mivel a kommunikatív normák kutatása is még csak gyerekcipőben jár (részben ezzel foglalkozik a pragmatika és az alkalmazott nyelvészet bizonyos ágai).
De mi azért megpróbáljuk.
Jövő héten hozok néhány feladatot és konkrét tippet, amelyek révén gyakorolhatod a különböző beszédfunkciókat.
See you next week!
Milyen témákról olvasnál szívesen?
Ha van bármi javaslatod, írd meg kommentben!